1971-es FIA Formula–1 világbajnokság
Tyrrell 003
Egyéni világbajnok
Jackie Stewart	62
Konstruktőri világbajnok
Tyrrell Racing	73
← 1970 1972 →

Az 1971-es Formula–1-es szezon volt a 22. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1971. március 6-ától október 3-áig tartott. Jochen Rindt előző évi halála után a Lotus gyenge szezont teljesített. A csapat rengeteg energiát fordított gázturbinás autójára, de nem lett versenyképes. Jackie Stewart a Tyrrell-lel könnyedén megszerezte a bajnoki címet. Csapattársa, François Cevert harmadik lett a bajnokságban Ronnie Peterson mögött, így a csapat megszerezte történetének egyetlen konstruktőri címét. Ignazio Giunti, Pedro Rodríguez és Jo Siffert balesetben életét veszítette 1971-ben.

A szezon menete

A tragikus 1970-es év végén a Tyrrell és a Ferrari rendelkezett a legdominánsabb autóval. A téli időszakban Mauro Forghieri és a Ferrari mérnökei elkészítették a 312B/2-t, az előző évi autó továbbfejlesztését. Jacky Ickx és Clay Regazzoni maradt a csapat versenyzője, de az olasz Ignazio Giunti meghalt januárban, Buenos Airesben, egy sportautóversenyen.

Matra MS120

Jean-Pierre Beltoise Matrájából kifogyott az üzemanyag és a box felé tolta autóját. Giunti nekiütközött az autónak, Ferrarija kigyulladt, életét nem tudták megmenteni. Beltoise szuperlicencét emiatt visszavonták egy időre. A Ferrarinál így Mario Andrettit igazolták le harmadik versenyzőnek. A Tyrrell megtartotta Jackie Stewartot és François Cevert-t, a Lotusnál szintén Emerson Fittipaldi és Reine Wisell maradt versenyzőként. (a csapat egy gázturbinás autón, a Lotus 56-on dolgozott időközben). A March két előző évi versenyzőjét is elveszítette: Chris Amon Matrához igazolt Beltoise mellé, míg Jo Siffert Jackie Oliver helyére került a BRM-hez. Csapattársa Pedro Rodríguez és az újonc Howden Ganley lett. A McLaren Denny Hulme-mal és Peter Gethinnel folytatta. Rob Walker úgy döntött, megszünteti privát csapatát. Walker döntése után Graham Hill a Brabhamnél folytatta pályafutását (amelynek vezetését Ron Tauranac vette át az előző évben visszavonult Jack Brabhamtől). Chris Amon karrierje a Matránál jól kezdődött, mivel megnyerte a bajnokságba nem tartozó argentin nagydíjat.

A szezonnyitón, Dél-afrikában, Jackie Stewart volt a leggyorsabb az időmérésen (ahol a Tyrrell csapat a Dunlop gumikról a Goodyearre váltott) Amon, Regazzoni, Andretti és Fittipaldi előtt. A rajtnál Regazzoni állt az élre, Fittipaldi, Hulme, Rodriguez és Andretti előtt. Stewart rossz rajtja miatt a hatodik helyre esett vissza. Mellette John Surtees és Amon is sokat veszített a rajtnál. Az első körökben Hulme feljött a második helyre, a 17. körben pedig átvette a vezetést Regazzonitól. A 76. körig maradt az élen, amikor felfüggesztésének problémája miatt ki kellett állnia javításra. Andretti Regazzoni mellett megelőzte Surteest is, így Hulme kiállása után az első helyen haladt, majd megnyerte első ferraris versenyét. Stewart a verseny végéig megelőzte Surteest és Regazzonit, így második lett. Regazzoni harmadik, Reine Wisell negyedik, Amon ötödik, Hulme hatodik lett. Surtees és Fittipaldi is kiesett mechanikai probléma miatt.

Graham Hill a Race of Champions versenyen

Ezután egy hathetes szünet következett a spanyol nagydíjig. Ezalatt megrendezték Brands Hatch-ben a Race of Championst, amelyet Regazzoni nyert meg. Fittipaldi a gázturbinás Lotus 56-ossal vett részt a versenyen. A Kaliforniában megrendezett Questor Grand Prix-n Andretti győzött.
Barcelonában Ickx és Regazzoni Ferrarija, valamint Amon Matrája indult az első sorból, Stewart és Rodríguez előtt. Itt tért vissza a mezőnybe Beltoise, akinek szuperlicencét egy időre visszavonták. A rajtnál Stewart a második helyre jött fel, Ickx mögé, a 6. körben pedig sikerült az élre állnia. Amon a 3. körben megelőzte Regazzonit a harmadik helyért. Stewart egyre növelte előnyét, Regazzoni pedig kiesett a 13. körben üzemanyagpumpájának meghibásodása miatt. Ezután Rodríguez haladt a negyedik, Andretti az ötödik helyen. A verseny közepén Andretti motorprobléma miatt kiesett, így Hulme-é lett az ötödik, Beltoise-é a hatodik hely. Az utolsó körökben Ickx felzárkózott Stewartra, de a skót így is 3,4 másodperc előnnyel győzött.

Ferrari 312B2

A következő öt héten nem tartottak bajnoki futamot. Ezalatt megrendezték az International Trophyt Silverstone-ban, amelyen Hill győzött a Brabhammel.

Monacóban a szervezők a szokásos 16-hoz képest 18 autót engedtek indulni a versenyen. Andretti a csütörtöki edzésen abban az időben hajtott ki, amikor elkezdett esni. Pénteken mechanikai probléma hátráltatta, ezért nem tudta magát kvalifikálni a versenyre. Mellette négy versenyző nem kvalifikálta magát a futamra. Stewart dominált az edzéseken, 1,2 másodperc előnnyel szerezte meg a pole-t Ickx, Siffert és Amon előtt. Amonnak problémái voltak a rajt előtt. A rajt után Siffertnek sikerült Ickx elé kerülnie, ezzel megszerezte a második helyet Stewart mögött. Hill hibázott és balesetezett a második körben. Stewart a pilótafülkébe szivárgó kipufogógáz ellenére is nagy előnnyel győzött. Peterson a verseny közepén a második helyig jött fel, megelőzve Ickxet és Siffertet. Siffert később motorhiba miatt kiesett, így a negyedik helyet Hulme szerezte meg. Fittipaldi a 17. helyről indulva ötödik lett Rolf Stommelen Surtees-Fordja előtt.

A következő belga nagydíjat törölték a versenynaptárból, mivel a szervezők nem tették elég biztonságossá a pályát. Így egy hónapos szünet következett a holland nagydíjig. Ezalatt rendeztek a nem világbajnoki verseny Hockenheimban, amelyen Ickx győzött.

Zandvoortban Fittipaldi nem tudott részt venni a versenyen, mivel közúti balesetet szenvedett Franciaországban. Helyettesítésére a Lotus Dave Charltont kérte fel. A csapat először jelent meg bajnoki futamon a gázturbinás 56-os modellel. Az újonc Dave Walker pénteken összetörte az egyik hagyományos autót, így Charlton nem indulhatott a versenyen, Walker pedig a gázturbinás autót kapta meg. Ickx szerezte meg a pole-t Rodríguez és Stewart előtt. A verseny napján nedves volt a pálya. Andretti üzemanyagpumpájával probléma akadt, ezért csak a mezőny után tudott elindulni, néhány kör után kiesett. A rajtnál Ickx állt az élre Rodríguez, Stewart és Amon előtt. Siffert megpördülésével visszaesett a mezőnyben. A második körben így járt Amon, majd a harmadik Stewart, aki nyolcadiknak esett vissza. A harmadik helyen így Regazzoni haladt Surtees előtt. Wisell hátsó kerekével probléma akadt, ezért ellentétes irányban haladva visszafordult a bokszutcába, emiatt kizárták a versenyből. Ickx és Rodríguez elhúzott a többiektől, többször előzték egymást a vezető helyért. A verseny végén Ickxnek sikerült lehagynia a mexikóit, 8 másodperc előnnyel győzött. Regazzoni harmadik, Peterson negyedik, Surtees ötödik, Siffert hatodik lett.

Fittipaldi a német nagydíjon

A francia nagydíjat az új Paul Ricard versenypályán rendezték, amelyen már nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra is. Fittipaldi visszatért a mezőnybe balesete után. A Lotus nem hozta el gázturbinás autóját, mivel az a holland nagydíjon megsérült. Andretti nem vett részt a nagydíjon, mivel Amerikába repült egy versenyre. Stewart szerezte meg a pole-t Regazzoni és Ickx előtt. A második sorból Hill és Rodríguez indult. Wisell a 15., Fittipaldi csak a 17. helyet érte el a Lotusszal. A rajt után Stewart maradt az élen Regazzoni előtt, míg Ickx motorjával probléma akadt, így a belga hamar kiesett. Ezután Rodríguez és Beltoise harcolt a harmadik helyért. Peterson Alfa Romeo motorja a 19. körben tönkrement, Regazzoni pedig a kifolyó olajon kicsúszott. Hill egy hasonló balesetet szenvedett, de vissza tudott térni a szerelőihez javításra. Rodríguezé lett a második hely, de gyújtáshiba miatt 7 körrel később kiesett. Eközben Cevert a harmadik helyre jött fel, majd a kiesés után Stewart mögött haladt már, így a Tyrrell kettős győzelmet szerzett. Fittipaldi jó versenyt futva a harmadik helyen végzett. Siffert negyedik, Amon ötödik, Wisell hatodik lett.

A brit nagydíj előtt Pedro Rodríguez részt egy autóversenyen a Norisringen egy Ferrari 512M-mel. A népszerű mexikói súlyos balesetet szenvedett és bentragadt autójában, miközben az égni kezdett. Kimentették, de számos sérülést szenvedett, néhány órával később meghalt egy nürnbergi kórházban. A BRM úgy döntött, nem helyettesíti más versenyzővel Rodríguezt.
A Lotus gázturbinás autóját Silverstone-ban ezúttal Reine Wisell kapta meg, Dave Charlton pedig a hagyományos 72-es modellel indult. Az időmérőn Clay Regazzonié lett a pole-pozíció Stewart és Siffert előtt. A második sorban Fittipaldi és Peterson (aki az Alfa Romeo után ismét a Cosworth motorral indult) foglalt helyet. A rajtnál Regazzoni és Ickx állt az élre Stewart előtt. A skót a második körben visszaelőzte Ickx Ferrariját, majd a negyedikben, a Stowe-kanyarban Regazzonit is. Siffert is megelőzte Regazzonit, ezután a svájci vibrációs problémával küzdött, majd kiesett a 42. körben. Ickx a 37. körben motorhibával állt ki a boxba és feladta a versenyt. A harmadik helyen ekkor Peterson haladt, akit Tim Schenken és Fittipaldi követett. A 48. körben Regazzoni kiállt motorhiba miatt. Néhány körrel a leintés előtt Schenken erőátviteli hiba miatt kiesett, így Fittipaldié lett a harmadik hely Stewart és Peterson mögött.

Andrea de Adamich a March-Alfa Romeóval a Nürburgringen

Az 1970-es kihagyás után a német nagydíjat ismét a Nürburgringen rendezték. A pályát újraaszfaltozták, bukótereket alakítottak ki, emellett korlátokkal és kerítésekkel látták el a pálya szélét. Vic Elford helyettesítette Rodríguezt a BRM-nél, Andretti pedig visszatért Amerikából a mezőnybe. Az időmérőn Stewart győzött Ickx, Siffert, Regazzoni, Cevert és Hulme előtt. A rajtnál Ickxé lett a vezetés, de Stewart hamar visszavette pozícióját. A második körben Ickx kicsúszott a Wippermann-kanyarnál. Regazzoni is letért a pályáról, miközben kikerülte csapattársát. Ezután Stewart nagy előnnyel vezetett Siffert előtt. Regazzoni a harmadik helyre tért vissza, Peterson elé. Cevert megelőzte Hulme-ot, majd Andrettit az ötödik helyért. A következő körökben Petersont, Siffertet (aki Regazzoni mögé esett vissza), majd magát Regazzonit is megelőzte, így kettős Tyrrell-győzelem született. Regazzoni a harmadik végzett, míg Andretti megelőzte Petersont, és negyedik lett.

Stewart, aki az első hét versenyből ötöt megnyert, 51 ponttal érkezett az osztrák nagydíjra. A második Ickxnek mindössze 19 pontja volt. Peter Gethin átigazolt a McLarentől a BRM-hez, Rodríguez helyére. A McLarennél Jackie Oliver helyettesítette. Niki Lauda egy gyári March autót bérelt ki, ez volt a későbbi háromszoros világbajnok első versenye. Az időmérésen Siffert a második helyre szorította Stewartot. Cevert a harmadik, Regazzoni a negyedik, Fittipaldi az ötödik, Ickx a hatodik helyről indult. Siffert a rajt után is megtartotta a vezetést, Stewart összes támadását kivédte. A Ferrarik hamar bajba kerültek, mindketten hamar kiestek motorhiba miatt. A harmadik helyre így Cevert jött fel, majd a 23. körben megelőzte Stewartot is, aki autójának kezelhetetlensége miatt lelassult. A 36. körben a skót kiesett féltengelytörés miatt. Cevert a 43. körben motorhiba miatt esett ki, a második hely Fittipaldié lett. Az utolsó körökben Siffert egyik gumija leeresztett, de elég nagy előnye volt ahhoz, hogy győzzön 4 másodperccel Fittipaldi, Schenken, Wisell, Hill és Henri Pescarolo előtt. Stewart kiesése ellenére is bebiztosította bajnoki címét, három versennyel a szezon vége előtt.

Peter Gethin a Nürburgringen, még a McLarennel

Az olasz nagydíjon problémák jelentkeztek a Lotus és az olasz rendezők között, Rindt tavalyi balesete miatt. A Lotus csapat hivatalosan nem vett részt a versenyen, bár Fittipaldival indult egy a gázturbinás Lotus 56-os fekete és arany színekben, World Wide Racing név alatt. A mezőnyhöz hat év után visszatért Mike Hailwood egy Surtees-Forddal. Monza hosszú egyenesein a V12 motoros autók voltak előnyben: Chris Amon szerezte meg a pole-t a Matrával Ickx, Siffert és Ganley előtt. Cevert a leggyorsabb Cosworth-motorosként ötödik volt. Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik soról. Egymás szélárnyékát kihasználva számos versenyző harcolt egymással az elsőségért, szinte folyton más haladt az élen. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A harcban Cevert, Siffert, Ickx, Ganley és Gethin is részt vett. A 16. körben Stewart és Ickx motorhibával kiesett, eközben Amon és Hailwood is csatlakozott az élen haladókhoz. Siffert és Ganley visszaesett, mivel mindkettejük motorja túlmelegedett. Bár Siffert utolérte a többiekhez, váltóprobléma miatt ismét hátraesett. Amon vette át a vezetést, ekkor úgy látszott, hogy képes lesz elhúzni a többiektől. Ekkor azonban elveszítette sisakrostélyát, és a motorja is elkezdett túlmelegedni, így visszaesett az élmezőnyből. Öten maradtak az élen, és egészen a célvonalig egymás közelében haladtak. A győzelmet a 14. helyről induló Peter Gethin szerezte meg, 1 századmásodperc előnnyel Peterson előtt. Őket Cevert és Hailwood követte. Az ötödik Ganley hátránya is mindössze 0,61 másodperc volt Gethinhez képest. Ez volt a Formula–1-es bajnokság legszorosabb befutója. A hatodik Amon már fél perc hátránnyal ért célba. A Tyrrell csapat bebiztosította konstruktőri bajnoki címét. 242,616 km/h-s átlagsebességgel ez volt a leggyorsabb
verseny a 2003-as olasz nagydíjig.

BRM P160

Két héttel ezután következett a kanadai nagydíj. A McLarennél Jack Oliver helyét az amerikai Mark Donohue vette át. Az időmérőn a már kétszeres bajnok Stewart végzett az élen Siffert, és Cevert előtt. A Ferrarik nem voltak versenyképesek: Ickx a 12., Andretti a 13., Regazzoni a 18. helyről indult. A verseny kezdetekor esett az eső, Ganley még a bemelegítéskor összetörte BRM-jét. A rajtnál Stewart állt az élre Peterson, Beltoise és Donohue előtt. Hill összetörte Brabhamjét, majd öt körrel később Regazzoni is így járt. Míg Stewart az élen haladt, Peterson Beltoise-zal küzdött a második helyért, amikor a 16. körben a francia balesetezett. Ugyanekkor állt ki Donohue a boxba új szemüvegért, de nem veszített ezzel helyezést. Peterson a 18. körben átvette a vezetést, de Stewart a 31. körben visszaelőzte, amikor lekörözendő versenyzőkhöz értek. Néhány pillanattal később Peterson nekihajtott George Eaton BRM-jének és összetörte a March elejét. Ez felborította az autó egyensúlyát, így a továbbiakban nem tudott Stewart közelében maradni. A heves eső miatt a versenyt a tervezettnél előbb, a 64. körben leintették. Stewart közel 40 másodperccel győzött Peterson, az újonc Donohue, Hulme, Wisell és Cevert előtt.

Tyrrell 002

Az évadzáró versenyt Watkins Glenben tartották. Új boxépületet hoztak létre, valamint kibővítették a pályát. A Tyrrell két versenyzője mellett Peter Revsont is indította a versenyen. Andretti nem indult a nagydíjon, így a Ferrari csak két versenyzőt nevezett be. Stewarté lett a pole-pozíció Fittipaldi Lotusa és Hulme McLarenje előtt. A második sorból Regazzoni és Cevert indult. A rajtnál Stewart vette át a vezetést Hulme előtt, míg Cevert a harmadik helyre ugrott fel. Fittipaldi rossz rajtja miatt nyolcadiknak esett vissza. A 7. körben Cevert megelőzte Hulme-ot, a 14.-ben pedig a vezető Stewartot is, aki autójának túlkormányzottságával szenvedett. Hulme is irányíthatósági problémával küzdött, így Ickx megelőzte. Stewart szintén visszaesett Ickx és Siffert mögé. Ickx a 40. körig üldözte a vezető Cevert-t, amikor generátora elromlott, majd kiesett. A második hely így Sifferté lett, Peterson pedig a harmadik helyen ért célba (miután megelőzte Stewartot). Ganley negyedik, Stewart ötödik, Regazzoni hatodik lett.

Ez volt Cevert első és egyetlen Formula–1-es győzelme. Stewart nagy előnnyel, 66 ponttal szerezte meg a bajnoki címet. A második Peterson 33 pontot szerzett első teljes évadjában. Cevert 26 ponttal harmadik lett. A Tyrrell-Ford 73 ponttal nyerte a konstruktőri bajnokságot a 36 pontos BRM és a 33 pontot szerző Ferrari előtt.

1971. október 24-én rendeztek egy nem világbajnoki versenyt Brands Hatch-ben. Siffert mechanikai hiba miatt balesetezett, autója pedig kigyulladt. A svájci nem tudott kiszabadulni belőle, a későbbi kutatások szerint nem szenvedett halálos sérülést, hanem a belélegzett gázok miatt halt meg.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Pályarajz	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
198	dél-afrikai nagydíj	Március 6.	Kyalami		Mario Andretti	Ferrari	Összefoglaló
199	spanyol nagydíj	Április 18.	Montjuïc		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
200	monacói nagydíj	Május 23.	Monaco		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
201	holland nagydíj	Június 20.	Zandvoort		Jacky Ickx	Ferrari	Összefoglaló
202	francia nagydíj	Július 4.	Paul Ricard		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
203	brit nagydíj	Július 17.	Silverstone		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
204	német nagydíj	Augusztus 1.	Nürburgring		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
205	osztrák nagydíj	Augusztus 15.	Österreichring		Jo Siffert	BRM	Összefoglaló
206	olasz nagydíj	Szeptember 5.	Monza		Peter Gethin	BRM	Összefoglaló
207	kanadai nagydíj	Szeptember 19.	Mosport		Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
208	amerikai nagydíj	Október 3.	Watkins Glen		François Cevert	Tyrrell-Ford	Összefoglaló

A bajnokság végeredménye

Pontozási rendszer

Versenyzők

Helyezés	Versenyző	RSA	ESP	MON	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA	Pont
1	Jackie Stewart	2	1	1	11	1	1	1	Ki	Ki	1	5	62
2	Ronnie Peterson	10	Ki	2	4	Ki	2	5	8	2	2	3	33
3	François Cevert	Ki	7	Ki	Ki	2	10	2	Ki	3	6	1	26
4	Jacky Ickx	8	2	3	1	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	HN	19
5	Jo Siffert	Ki	Ki	Ki	6	4	9	Kiz	1	9	9	2	19
6	Emerson Fittipaldi	Ki	Ki	5		3	3	Ki	2	8	7	HN	16
7	Clay Regazzoni	3	Ki	Ki	3	Ki	Ki	3	Ki	Ki	Ki	6	13
8	Mario Andretti	1	Ki	NK	Ki			4			13		12
9	Peter Gethin	Ki	8	Ki	HN	9	Ki	Ki	10	1	14	9	9
10	Pedro Rodríguez	Ki	4	9	2	Ki							9
11	Chris Amon	5	3	Ki	Ki	5	Ki	Ki		6	10	12	9
12	Reine Wisell	4	HN	Ki	Kiz	6	HN	8	4		5	Ki	9
13	Denny Hulme	6	5	4	12	Ki	Ki	Ki	Ki		4	Ki	9
14	Tim Schenken		9	10	Ki	12	12	6	3	Ki	Ki	Ki	5
15	Howden Ganley	Ki	10	NK	7	10	8	Ki	Ki	5	Ki	4	5
16	Mark Donohue										3		4
17	Henri Pescarolo	11	Ki	8	HN	Ki	4	Ki	6	Ki		Ki	4
18	Mike Hailwood									4		15	3
19	John Surtees	Ki	11	7	5	8	6	7	Ki	Ki	11	17	3
20	Rolf Stommelen	12	Ki	6	Kiz	11	5	10	7	Ki	Ki		3
21	Graham Hill	9	Ki	Ki	10	Ki	Ki	9	5	Ki	Ki	7	2
22	Jean-Pierre Beltoise		6	Ki	9	7	7				Ki	8	1
23	Jackie Oliver						Ki		9	7			0
24	Brian Redman	7											0
25	Gijs van Lennep				8								0
26	Jo Bonnier	Ki					NK	Ki		10		16	0
27	David Hobbs											10	0
28	Nanni Galli			NK	Ki	NI	11	12	12	Ki	16	Ki	0
29	Helmut Marko								11	Ki	12	13	0
30	Andrea de Adamich	13	Ki			Ki	HN	Ki		Ki		11	0
31	Vic Elford							11					0
32	François Mazet					13							0
33	John Cannon											14	0
34	George Eaton										15		0
—	Mike Beuttler						HN	Kiz	HN	HN	HN		0
—	Skip Barber			NK	HN						Ki	HN	0
—	Pete Lovely										HN	HN	0
—	Max Jean					HN							0
—	Jean-Pierre Jarier									HN			0
—	Alex Soler-Roig	Ki	Ki	NK	Ki	Ki							0
—	Dave Charlton	Ki					Ki						0
—	Chris Craft										Ki	Ki	0
—	John Love	Ki											0
—	Jackie Pretorius	Ki											0
—	David Walker				Ki								0
—	Derek Bell						Ki						0
—	Niki Lauda								Ki				0
—	Silvio Moser									Ki			0
—	Peter Revson											Ki	0
Helyezés	Versenyző	RSA	ESP	MON	NED	FRA	GBR	GER	AUT	ITA	CAN	USA	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Gyártó	Modell	Motor	Gumi	Győzelmek	Dobogó	Első rh.	Leggy. kör	Pont
1	Tyrrell-Ford	001 002 003	Ford Cosworth DFV	G	7	11	6	4	73
2	BRM	P153 P160	BRM P142	F	2	4	1	1	36
3	Ferrari	312B 312B2	Ferrari 001 Ferrari 001/1	F	2	7	3	4	33
4	March-Ford	711	Ford Cosworth DFV	F	0	5	0	1	33(34)
5	Lotus-Ford	72C 72D	Ford Cosworth DFV	F	0	3	0	0	21
6	McLaren-Ford	M14A M19A	Ford Cosworth DFV	G	0	1	0	1	10
7	Matra	MS120 MS120B	Matra MS12	G	0	1	1	0	9
8	Surtees-Ford	TS7 TS9 TS9A	Ford Cosworth DFV	F	0	0	0	0	8
9	Brabham-Ford	BT33 BT34	Ford Cosworth DFV	G	0	1	0	0	5
—	March-Alfa Romeo	711	Alfa Romeo T33	F	0	0	0	0	0
—	Bellasi-Ford	F1	Ford Cosworth DFV	G	0	0	0	0	0
—	Lotus-Pratt & Whitney	56B	Pratt & Whitney STN76 (turbine)	F	0	0	0	0	0

A Wikimédia Commons tartalmaz 1971-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

További információk

• Az 1971-es szezonról a formula1.com honlapon